Mégis, az első tíz percben elmaradtak az igazi lila-fehér rohamok, ekkor még úgy tűnt, hogy okos és taktikus játékkal meg tudjuk nehezíteni a hazaiak dolgát. Mindkét oldalon egy-egy helyzet következett, majd negyedóra elteltével a játék ritmusát hirtelen felpörgető, és agresszív támadójátékra váltó újpestiek lassan bedaráltak minket. Egymás után alakították ki kapunk előtt a veszélyesebbnél veszélyesebb gólhelyzeteket. Csak és kizárólag a mérkőzésen a csapatkapitányi
karszalagot viselő Rabóczki Balázs bravúrjain múlott, hogy nem több gólos hátrány tudatában vonultunk az első félidőben az öltözőbe. Csapatunknak az első negyvenöt percben még csak említésre méltó pillanata se volt, előrerúgott labdáink könnyedén jöttek vissza az újpesti védelem élőfaláról, majd középpályánkat átjátszva pontosan indították be védelmünk mögé mozgékony támadóikat. Képtelenek voltunk az agresszív lilákkal felvenni a versenyt, a párharcokban rendre alulmaradtunk, nem beszélve arról, hogy a nehezen megszerzett labdákat könnyelműen ajándékoztuk el. A hetek óta rossz formát
mutató Alin Cotan és Demjén Gábor mintha pályán se lett volna, pedig
kontráinkhoz pont a szélsőjátékukra lett volna szükség, ezzel szemben még védőfeladataiknak sem tudtak eleget tenni, többször is kínos helyzetbe hozva ezzel társaikat a hátsó alakzatunkban.A második félidőben valamennyire rendeztük sorainkat, frissebbeknek tűntünk, míg az újpestiek előnyük tudatában visszavettek az általuk diktált komoly tempóból. Együttesünk ekkor már mezőnyben pontosabban és bátrabban futballozott, sőt, néha kapura is
veszélyesek tudtunk lenni, előbb a korán fáradó Silvestri, majd Horváth
jóvoltából. Mégis, egyenlítésünk villámcsapásként érte a csapatuk játékától megittasodott lila-fehér drukkereket. Kassai Viktor játékvezető Cigan buktatásáért jogosan ítélt számunkra büntetőt, amelyet ki más, mint csapatunk gólfelelőse, Horváth András biztos lábbal értékesített.

Úgy gondolhattuk, a döntetlennel meg is elégednek a fiúk, de ők felpörögve, ritmust váltva és kihasználva a hazaiak rövid zavarát, továbbra is gólhelyzetek kialakításra törekedtek. Mégis, a bíró úgy döntött, hogy az izgalmassá váló mérkőzésen főszereplővé lép elő. Először Füzi Ákos vélt vagy valós Demjén által való buktatásáért adott meg egy büntetőt a hazaiaknak, amelyet még Rabóczki bravúrral hárított, majd három perc múlva az újpesti szurkolók bekiabálására
újból a tizenegyes-pontra mutatott, Ibric olyan mozdulatáért, amelyet több, mint furcsa szándékos kezezésnek venni. Rajczi Péter az újabb alkalmat aztán már nem hagyta kihasználatlanul, és találatával eldöntötte a három pont sorsát, úgy, hogy a mérkőzés utolsó perceiben Cigan újból furcsa körülmények között került a hazai tizenhatoson belül gyepre, ám sípszót nem hallhattunk, csak a
lefújáskor.
Nagy kár, hogy ilyen körülmények között kellett vesztesként elhagynunk a pályát, de ha a helyzeteket és a kapura lövések számát vesszük alapul, akkor megérdemelt a hazaiak győzelme, túl soknak számított ugyanis a bajnoki listavezető ellen egy teljes első félidő átalvása.

Voleszák Gábor